Mátyás igazságos. Lajos nagy. Kálmán pedig könyves. De mit kellett tennie egy 11. századi királynak ahhoz, hogy több mint kilencszáz évvel később is így emlegessük? Hatalmas könyvtára volt? Szenvedélyesen gyűjtötte a kódexeket? Esetleg maga is könyveket írt? Egyiket sem tudjuk bizonyítani. A „Könyves” név mögött azonban valóban könyvek rejtőznek.

Kálmánból nem feltétlenül királyt akartak nevelni

Kálmán I. Géza király fia és Szent László unokaöccse volt. A hagyomány szerint eredetileg egyházi pályára szánták, ezért olyan műveltséget kapott, amely egy korabeli világi előkelő esetében egyáltalán nem számított magától értetődőnek. Latinul tanult, megismerte az egyházi műveltséget, és püspöki tisztségre is kijelölték, illetve a források püspökként említik.

A történelem azonban más szerepet osztott rá.

Szent László halála után végül Kálmán került a magyar trónra, és 1095-től 1116-ig uralkodott. Királyként egyszerűen Kálmán volt. A „Könyves” nem uralkodói név, hanem olyan jelző, amelyet az utókor kapcsolt hozzá.

De miért éppen ezt?

A krónikás a könyveket is megemlíti

A középkori magyar krónikahagyomány magyarázatot is ad a különös névre. Eszerint Kálmánnak könyvei voltak, amelyekből püspökként a kánoni imaórákat végezte, ezért nevezték a magyarok Könyves Kálmánnak.

Vagyis a „könyves” nem egyszerűen azt jelentette, amit ma mondanánk egy sokat olvasó emberre.

A könyv akkor még ritka és drága tárgy volt. Kézzel másolt kódexekről beszélünk, több mint három és fél évszázaddal Gutenberg nyomdája előtt. Az pedig, hogy valaki könyveket használt, latinul olvasott, és eligazodott az egyházi szövegek világában, önmagában jelezte műveltségét.

Kálmán esetében ez annyira megkülönböztető tulajdonságnak bizonyult, hogy végül hozzánőtt a nevéhez.

És mi van a boszorkányokkal?

Kálmán műveltségének bizonyítékaként gyakran idézik egyik törvényének híres mondatát is:

„De strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat.”

Ebből lett a közismert magyar mondás: „Boszorkányok pedig nincsenek.”

Csakhogy Kálmán nem általában a boszorkányság létezését tagadta. A latin striga egy meghatározott, természetfeletti lényre vonatkozott, miközben a rontással és varázslással vádolt emberek ellen továbbra is lehetett eljárni. A híres mondat tehát sokkal összetettebb annál, mint amivé az évszázadok során egyszerűsödött.

Kálmán ettől még valóban szokatlanul művelt uralkodó lehetett.

A könyves király azért király is volt

Nem érdemes azonban úgy elképzelnünk, mint aki békésen üldögélt egy középkori könyvtárban.

Keresztes hadakkal kellett tárgyalnia és harcolnia, uralma alá vonta Horvátországot és Dalmáciát, törvényeket alkotott, és hosszú hatalmi küzdelmet folytatott öccsével, Álmossal. A konfliktus végén Álmost és annak fiát, a későbbi II. Bélát megvakíttatta.

Nagyon is középkori király volt.

Csak éppen egy olyan középkori király, akinek emlékezetében a hadjáratok és a hatalmi harcok mellett valami egészen más is megmaradt.

A könyvei.