2006 áprilisában úgy tűnt, hogy Kaavya Viswanathan előtt nyitva áll az amerikai könyvpiac. A Harvard 19 éves hallgatója első regényével jelentkezett, miközben már két könyvre szóló, a sajtóban félmillió dollárosként emlegetett szerződés állt mögötte, és a történet filmes jogait is megvásárolták.

A How Opal Mehta Got Kissed, Got Wild, and Got a Life április 4-én jelent meg, és hamarosan felkerült a New York Times bestsellerlistájára. A fiatal egyetemista egyik napról a másikra sikeres írónő lett.

Aztán valaki olvasni kezdett.

Ismerősek voltak a mondatok

Egy olvasónak feltűnt, hogy a regény bizonyos részeit mintha már olvasta volna valahol. Jelezte ezt Megan McCafferty írónő ügynökének, a Harvard Crimson pedig összevetette Viswanathan könyvét McCafferty korábbi regényeivel.

Az első találatok között volt egy 14 szóból álló részlet, amely szó szerint megegyezett egy korábban megjelent szöveggel. A lap hamarosan további feltűnően hasonló mondatokat és részleteket talált. Április 23-án nyilvánosságra hozta az eredményt, és a három hete még sikertörténetnek látszó könyv körül kitört a botrány.

Viswanathan először értetlenül fogadta a vádat, később azonban elismerte a szövegek közötti átfedéseket. Azt viszont tagadta, hogy tudatosan másolt volna.

Lehet-e úgy másolni, hogy nem tudunk róla?

A fiatal szerző azt mondta, középiskolásként nagyon szerette Megan McCafferty könyveit, többször is elolvasta őket, és nem ismerte fel, milyen mélyen rögzültek benne az írónő mondatai. Amikor később saját regényét írta, állítása szerint ezek akaratlanul kerültek bele a szövegébe.

Bocsánatot kért, a kiadó pedig eleinte úgy tervezte, hogy kijavítják a problémás részeket, majd új változatban ismét megjelentetik a könyvet.

McCafferty kiadója azonban jóval szigorúbban ítélte meg a történteket. A Random House jogásza szerint a feltárt egyezések között tényleges, szó szerinti másolás is volt. Közben mások is elkezdték összehasonlítani Viswanathan regényét korábban megjelent könyvekkel, és újabb szerzők műveivel kapcsolatban merültek fel hasonlóságok. Ezek azonban nem minden esetben voltak ugyanolyan erősek, ezért a legsúlyosabb ügy továbbra is McCafferty két regényéhez kapcsolódott.

Négy nap alatt eltűnt a könyvesboltokból

A kiadó gyorsan döntött. Április 23-án jelentek meg az első nyilvános bizonyítékok, négy nappal később pedig a Little, Brown már arra kérte a könyvesboltokat, hogy vegyék le a polcokról a regényt, és küldjék vissza a megmaradt példányokat.

Ekkor még szó volt egy javított kiadásról.

Május 2-án azonban ezt is törölték. A Little, Brown bejelentette, hogy nem jelenteti meg újra a könyvet, Viswanathan tervezett második regényét sem adja ki, és megszünteti a szerzővel kötött megállapodást. A filmes tervekből sem lett semmi.

Kevesebb mint egy hónap telt el a regény megjelenése és a történet teljes összeomlása között.

De lehet-e véletlenül plagizálni?

A jelenség, amelyre Viswanathan hivatkozott, valóban létezik: kriptomnéziának nevezik azt, amikor egy korábban megismert gondolat vagy szöveg emléke úgy tér vissza, hogy az ember már nem ismeri fel annak eredeti forrását, és saját ötletének érezheti.

Ez azonban nem döntötte el Viswanathan ügyét. A kérdés ugyanis nemcsak az volt, elképzelhető-e ilyen emlékezeti tévedés, hanem az is, hogy megmagyarázhatja-e a könyvben feltárt egyezések számát és jellegét.

A kiadó erre végül nemmel válaszolt.

Így ért véget néhány hét alatt egy könyves karrier, amely félmillió dolláros szerződéssel, bestsellerrel és hollywoodi tervekkel indult. Az egész folyamatot pedig nem egy kiadói ellenőrzés vagy számítógépes plágiumkereső indította el.

Hanem egy olvasó, akinek túlságosan ismerősnek tűnt néhány mondat.